18
Jul
Ki kell-e fejezni, amit érzünk? - Sarkadi Kriszta irása
“Ha egy fiú megbántódott, puhánynak csúfolták. Ha egy lány dühöngött, nőietlennek és csúnyának nevezték. Alázatosan, diszkréten és tapintatosan hozzászoktunk, hogy sírjunk, amikor dühösek vagyunk, és mosolyogjunk, amikor igazából ordítani szeretnénk.” (Patricia Lynn Reilly: Imagine a Woman in Love with Herself – Képzelj el egy nőt, aki szerelmes önmagába.)
Döbbenten olvastam e sorokat, mert végletesen magamra ismertem.
Élénken él bennem a jelenet, amikor kislányként a megalázottságtól zokogva ezt vágták a fejemhez: - Ne gondold, hogy meghatsz a sírásoddal! – mintha bizony szándékosan törtek volna elő belőlem a könnyek …
Mindenesetre akkor és ott elhatároztam, hogy engem többet nem fog sírni látni senki.
