Böjtölök 12.
Ma csoki nap van. Gondolom édességre vágyhattam – anya szerint szeretetre. Igen lehet. A mai az egy húzósabb nap volt. Nem voltam babusgatva az biztos. Ez van.
Tegnap és ma is lelkesen gyártottam és ettem kutyulmányaimat. Lassan váltani kell, mert kifogytam az ötletekből és a vágyakozásból. Ma eper levessel leptem meg magam, ami igen finomra sikeredett és a rizses (mini mennyiség!) zöldség reszelékes kókusz-gyömbéres cucc sem volt rossz. Azután jött a csokoládé. De mivel ma 3 órát mozogtam megengedtem magamnak ennyi lazaságot!!! 
Vannak akik szerint csak lazaságra lenne szükségem, mint pl kedvenc ének tanárnénim, Zsófi, de még nem tartok ott… de lazulok. Ez a tánclépéseimen is látszik. Évici a megmondhatója, hogy ráztam a Salsát ma este, még magamban is!
De, vissza a böjthöz. Tegnap füge-mogyi-kókuszreszelék golyókkal leptem meg magam, ebből még ma reggelire is marad. A nap egész jól telt, salikkal, rizses-kókuszos zöldséges dolgokkal. Este ismét rám tört a tömhetnék és mogyi ettem, répával és humusszal. A humuszra teljesen rákattantam, a mogyi pedig a telítő szer lett. De legalább nem iszom alkoholt. A ma esti ’szer’ a csoki mellett a majonéz lett. Ja, néha becsúszik egy kávé tejjel is. De az csak reggel.
Teljesen gáz kajákat eszem eszetlen keverékekben.
Jövő héten megyek egy nyes kaja bemutatóra. Már nagyon rám fér egy kis frissítés. A tegnapi linken lévő kaják istenien néznek ki, legalább egy párat meg akarok tudni gyártani aszalógép nélkül is azok közül.
Érzelmileg hullámzom, éjszakánként gáz dolgokat álmodok, és még emlékeszem is rájuk. Fáradnak érzem magam, de ugyan akkor tele vagyok energiával, amit nem igen tudom, hogy hová tegyek. Rengeteg folyadékot iszom, 3 liter felett. Milyen tüneteim vannak még? Néha ’mars’ van, de ez rapszodikus és nem tudom kajához kötni. Légballon versenyen is indulhatnék. Ez főleg az elmúlt 3-4 napban igaz. Bár ennyi nyers zöldség mellett csoda lenne, ha nem ’repülnék’ folyton. Azért remélem, ez az állapot lassan eltűnik majd. Mi van még belül? Azt érzem, hogy érzékenyebb vagyok, mint általában szoktam lenni. Ugrok olyan dolgokra, amelyek mellett el szoktam menni. Valamiért nőiesebbnek érzem magam, de nem ’kegyesebbnek’, csak érzékenyebbnek, azért ez remélem még alakulni fog.
Nagyon érdekesnek találom, hogy minden érzelmi rezdülésem megjelenik az étkezésemben. Pont ma meséltem Eminek, hogy mennyire meg tudom érteni az étkezési zavarokkal küszködőke; a bulimiásokat, anorexiásokat, érzelmi evőket, folyton diétázókat, stb. – az egész egy nap rendezetlen érzelmi kavalkád. Kinek éppen mi hiányzott, vagy mit élt meg magával kapcsolatban, amikor gyerek volt. És ez egy el nem múló gyötrelem. Értem, még a gondolat is negatív. De ez az igazság. Szinte elképzelni sem tudom az életet étkezési és emésztései zavarok nélkül. Persze mindenkinek meg van a magáé. Kinek inge…
A cél pedig az, hogy egy nap, majd, az egész nap, anélkül teljen el, hogy a kaján gondolkodnék, álmodoznék, tervezgetnék, diétáznék, fogyókúráznék… csak ennék, amikor és amit jól esik. Természetesen. Jó érzéssel. Ámen.
Most látom csak, hogy az életem egy nagy kaland!
Kívánhatnék-e szebbet?
ps. Szeretném megköszönni a lelkesítő szavakat, a visszajelzéseket és a sok-sok támogatást, amit TŐLETEK kapok. KÖSZÖNÖM!!!
