Böjtölök 11.
A tegnap esti zabálás és össze-vissza evés eredményeként ma fáj az epém és úgy fel vagyok puffadva, mint egy légballon. Valamilyen megfoghatatlan oknál fogva esténként úgy érzem, hogy éheztetnek és most azonnal urrá kell lennem a helyzeten. Irdatlan tempóban szívok fel nem kis mennyiségű étket. Ez olyan egy kicsit minta minden reggel másnaposan kelnék. És persze ez együtt jár egy jó adag lelkiismeret furdalással is.
Azért kezdtem el böjtölni, hogy ’megtisztuljak’ és hogy kilóbáljak egy étkezési stílust, amit természetesen élet stílusváltással is jár, hiszen nagyon más. Bár gyakran úgy érzem, teszek előre egy lépést, majd hátra kettőt. Persze az is igaz, hogy abban reménykedtem, hogy ez az étkezési forma hozzá fog járulni közvetetten a külső átalakulásomhoz is – egy jobb fajta metamorfózis formájában – és csodás-csodája ismét 60 kiló vagyok.
De tényleg azt gondolom, hogy ennek a metamorfózisnak belül kell először megtörténnie, és a böjt ezt szeretné szolgálni. A hogyansága, az hogy kemény vagyok magammal és hajthatatlan … az csak van. Igyekszem ’kegyesebbnek’ lenni, de ez alapból nem áll rendelkezésemre. Keresnem kell! 
****
Egy két praktikus dolog a szellemi épülés mellett: Ha a zöldségeket mielőtt megenném legalább 10 percig besózva (nem nagyon) állni hagyom jobban összeérnek az ízek és a lé is kicsorog belőle. Ez igaz a saláta-félékre is, a répa és egyéb gyökerek mellett.
Nasigoreng nevű ételt készítettem ma ebédre. Egész jól sikerült attól függetlenül, hogy eltértem a megadott recepttől. Lereszeltem egy fél répát majd összeaprítottam egy kis adag friss kömény szárat, rukola salátát, fejes salátát, egy másik saláta-szerű érdekes növényt, majd ezeket összekevertem kihűlt főtt barnarizzsel. Fűszerezés, kömény, só, chili, szerecsendió, kurkuma, szezám olaj. Az egészet megfejeltem egy kis pirított magkeverékkel. Nyááááámi volt!!!
***
A ma reggeli kérdés:
Mit szimbolizál számodra az étel? Mi az, amit az ételen keresztül nem akarsz befogadni?
Az életet.
Az angol ’nourishment’ és ’nutrition’ szavak, ami táplálékot jelent szó szerint magyarul, a következő definíciókat tartalmazza –
The act of nourishing – táplálás és fenntartás
The state of being nourished – táplálva, fenntartva lenni
Something that nourishes; food – valami, ami táplál: étel
nourishment - the act of nourishing; – táplálás, táplálkozás, tápláló-anyag (étel); táplálás aktusa
Nutrition (also called nourishment or aliment) is the provision, to cells and organisms, of the materials necessary (in the form of food) to support life. Many common health problems can be prevented or alleviated with a healthy diet.
A tápanyag/táplálék (amit élelemnek is neveznek) látja el a sejteket és a szerveket anyagokkal, amelyek az életben maradáshoz szükségesek. Gyakori egészségügyi problémák megelőzhetőek vagy enyhíthetőek az egészséges diétával/étkezéssel.
Válaszomra ez a kérdés érkezett:
Miért nem szabad befogadnod az életet?
Nem nagyon tudom ezt a kérdést megválaszolni. Ezek jutnak eszembe …
Nem érzem, hogy nem szabadna. Egyszerűen csak nem meg. Túl sok. Nehéz. Fárasztó. Értelmetlen. Túúúúúúúúúúúúúúl … minden.
És az életnek pontosan melyik részét nem szabad befogadnod?
Néha tudatosan lélegezem, mintha nem lélegeznék, ha nem figyelnék rá oda. Nem tudom, ez kapcsolódik ez az evéshez, de arra is nagyon figyelek néha, persze néha nem. Nem tudom, hogy melyik részét nem. Talán a saját részét nem fogadom be. Azt a részét, ami én vagyok, csak rám vonatkozik. De ezt nem értem pontosan.
Majd ez a visszajelző kérdés jött:
Azt írod, jó lenne már kikötni valami evési mód mellett…
Csak felötlött bennem a kérdés:
Mód kell hozzá? Elmélet? Elv? Megközelítés?
Ja, ebből is az látszik, hogy az evés nem egy természetes jelenség az életemben. Hanem valami amit figyelnem kell, hogy ’el ne romoljon’. A megközelítéshez pedig elvek és elmélet is kell… nekem legalábbis. Mintha elveszteném minden gyakorlatiasságomat, amint a táplálkozásról van szó.
Eszembe jutott a csecsemőkorom. Nem volt anyámnak elég teje, hogy etessen. Tejtestvérem is volt. Talán azt érezhettem, hogy nem érdemlem meg, hogy tápláljanak. Erőfeszítésekbe telik a legelemibb része is az életemben. Mert, hogy akkor még másból nem igen állt a táplálkozás és alváson kívül. Talán itt kezdődhetett az egész. Talán.
***
Uzsonnára nem nyerset ettem. Ettem egy fél doboz cottage cheese-t (sovány túró) és füstölt lazacot kevertem bele. Hozzá mogyorót törtem. A változatosság kedvéért.
Vacsira pedig egy kis korábban készített sali-aprólékot szárított paris mandula aprólékkal. Gusztusosan hangzik, belátom, de fini volt- és az elengedhetetlen földimogyoró … kisebb mennyiségben ezúttal.
Egyet előre!
