Böjtölök 6.
A tegnapi nap ismét tanultam valamit. Nem enni és utána bezabálna, még ha az a zabálás csupán répából, zellerből, földimogyoróból és humuszból áll – egy egész éjszakát tehet álmatlanná.
Szörnyű volt.
Valamiért a reggeli zöldség pizza és a hozzá gyártott isteni feltét után, egész délután csak pár szem mandulát ettem.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy sokszor kicsit egyek, mert akkor nincs olyan erős üresség érzetem.
Pedig még mangó-naracs leves is csináltam, hogy legyen mit szürcsölgetni. De elfelejtettem magammal vinni.
Így minden estére maradt.
Fél nyolc fele ültem le enni. Tagadhatatlanul jól esett valamin nyámnyogni. Azt hiszem az sem volt túl jó ötlet, hogy a magamba habzsolt kajára bort ittam. Mivel nemigen eszem már ’felszívó’ ételeket, a bor egyenesen a fejembe szállt, és a gyomorfájáson túl, még másnapos is vagyok. Két deci bortól! BRRR!
A bennem emésztődő, és a gyomromat kicsit sokként ért ’nagy’ mennyiségű kaja amit egyszerre toltam be a fejembe, egész éjjel ébren tartott. Így félálomban folyton álmodtam valami ’izgalmasat’, amitől nem tudtam aludni.
Most legalább van miért böfögni.
Ma úgy döntöttem böjtölök! 
***
Eddig egész jól ment. Megittam a kreatívan feljavított mangó levesemet nagy részét. Eszegettem egy kevés mogyorót, szárított gyümölcsöt és friss gyümölcsöt. Nem mondtatnám, hogy tele vagyok … ez nem megy túl jól… napközben szinte semmit sem eszem, mert ezeket a kajákat (a levesen kívül) nem igen tudom magammal vinni, így gyümölcsön és zöldségen élek, majd este belapátolok több kiló salátát és mogyorót.
Horror!
Mások ezt, hogy csinálják…
Lehet az aszalógép lesz a megoldás.
