De hogyan juthatok el az Istenem közegébe, ha elvesztettem az állásomat, fizetni kell a lakbért, fogorvoshoz kell vinni a srácokat, és az én magasztos filozofikus terem látszik a legkevésbé valószínű módnak arra, hogy mindezt megoldjam ?

Ne hagyj el Engem, amikor a legnagyobb szükséged van Rám. A megpróbáltatásod óráját éled. Most nyílik legnagyobb esélyed, hogy eljuss Hozzám. Az esély, hogy igazolj mindent, amit leírtál. Amikor azt mondom, hogy „Ne hagyj el Engem”, úgy hangzik, mintha kérincsélő, idegbajos Isten lennék, amilyenről az imént beszélgettünk. Ám nem olyan vagyok. Elhagyhatsz Engem, amikor csak akarsz. Nem izgat, és nem is változtat a közöttünk lévő kapcsolaton. Ezt pusztán válaszként mondom a kérdésedre. Ha keservesen jutsz előre, annak az az oka, hogy oly gyakran elfelejted, Ki Vagy, és megfeledkezel az eszközökről, melyekkel megajándékoztalak, hogy megteremtsd az általad választott életet.

Megérett rá az idő, hogy Istened közegébe kerülj. Először is, az megbékíti az elmédet, márpedig a csöndes elméből nagyszerű ötletek sorjáznak, melyek megoldást jelentenek a legszorongatóbb gondokra is; pontosabban azokra a gondokra, melyekről azt hiszed, hogy szorongatnak.

Másodszor, Istened közegében valósulhat meg az Éned, márpedig ez lelked kizárólagos célja. Isten közegében tudod és érted, hogy minden, amit megtapasztalsz, átmeneti csupán. Bizony mondom, az ég és a Föld is megrendülhet, de te nem. Ez a rendíthetetlenség segít hozzá, hogy helyes fényben lásd a dolgokat. Igaz valójukban határozhatod meg a jelenlegi állapotokat és körülményeket: átmenetiek és időlegesek. Alkalmazhatod őket eszközökként - hiszen azok: átmeneti, időleges eszközök - a jelen tapasztalat megteremtésében.

Csak az a kérdés, mit gondolsz, ki vagy ?  Mit gondolsz, ki vagy az úgynevezett álláselvesztéssel kapcsolatban ?  És, némiképp talán közelebb a lényeghez, mit gondolsz, ki vagyok Én ?  El tudod képzelni, hogy ez a helyzet olyan megoldhatatlanul nagy gondot okoz nekem ?  Hogy túlságosan nagy csoda volna számomra kihúzni téged ebből a slamasz-tikából ?  Megértem, ha túlságosan súlyosnak találnád ahhoz, hogy fe kezeld, még ha a rendelkezésedre áll is minden eszköz, amit adtam neked - de valóban azt gondolod, hogy Nekem is megoldhatatlan ?

Az eszemmel tudom, hogy nincsen olyan feladat, mely megoldhatatlan volna Istennek, de érzelmileg nem vagyok egészen meggyőződve róla. Nem arról, hogy tudod-e kezelni, hanem, hogy akarod-e.

Értem. Ez tehát hit kérdése.

Igen.

Nem kérdőjelezed meg a képességemet, csak a szándékomban kételkedsz.
(Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel I.)