Na és akkor most hogy legyen?
Kedd reggel szomorúan konstatáltam, hogy ismét 90 kiló vagyok. Hajrá! Hogy ez hogy is történt nem tudom. Tény az,hogy kb egy hónapja nem mozgok, mert begyulladt a gerincemben egy ideg, és nem igen akartam addig semmit sem csinálni ameddig reumatológussal nem beszéltem. Ami majd jövő héten lesz.
Nem tudom mit tehetnék az ügy érdekében, ahogy eddig sem tudtam, de kipróbáltam egy csomó ‘fogyási’ formát. Kisebb nagyobb sikerrel. A legsikeresebb az akupunktúrával segített kalória számlálgatás volt. De gy évre rá ugyan ott tartok (majdem, mert akkor 93 kiló voltam) mint egy éve. Szuper!
Japán kristálygomba levet iszom már hetek óta literszám,hogy segítsem az kissé renyhe emésztésemet.
Hogy megtudjam mi lehet a gond az emésztésemmel elmentem gyomor ultrahang vizsgálatra. Megtudtam, hogy vékonybél gyulladásom van és vesehomokom. Hajrá!
Most már csak azt szeretném tudni, hogy hogy jut el egy 40 éves ebbe a fizikai állapotba, úgy hogy hetente rendszeresen mozog, eleget alszik és diatetikusan étkezik.
Azt hiszem ezek a dolgok nem a fizikai szinten dőlnek el. Az elmémben lehet a gond. De nem is kicsi, kb 25 kilós gond nyomja lelkemet. De mi lehet az???
Igen, már rájöttem,hogy a súlyfelesleg pszichésen a bizonytalanság érzethez köthető. OK van nekem olyan. azt is el tudom hinni, hogy ez legalább 25 kilót ér.
És most akkor mi legyen? Honnan szerezzek 25 kilónyi biztonság érzetet? Kitől? Hol lehet azt kapni? ÉS mi van ha soha nem fogom magam biztonságban érezni Mellékesen nem hiszem, hogy a bizonytalanság érzetem 5 éve kezdődött el, amikor felszedtem ezeket a súlyos kilókat. Ha ez az érzés most van,akkor az már régebben is volt. De mégsem voltam víziló forma!
Te hát nem csak ‘pszichés’ elváltozásról van szó.
Elfogadás - azért kíváncsi lennék arra a nőre, aki világ életében 68 kilónál nem nyomott többet, majd 90 kilóssá avanzsál, és amikor belenéz a tükörbe nem kapja el a hányinger. Ha van ilyen- találkozzunk! Szívesen vennék leckéket elfogadásból! Főleg olyan a média támogatással a hátam mögött, mely szerint a csontváz asszonyok a szépek.
Szóval ismét diéta és kontroll. Illetve kontroll igyekezet, mert nem igen érzem magam kontroll helyzetben az életemben, főleg nem a súlyomat vagy a kinézetemet illetően. Az elmúlt 4 évben átalakultam legszörnyűbb rémálmommá. Lehet mindig is ez járt a fejemben, és most végre megvalósult (A Titok). Bár őszintén szólva nem vettem észre. Mindig voltak kételyeim az alakomat illetően, de se vízilónak, se gnómnak nem éreztem magam. Ettől függetlenül sikerült eljutnom ide.
Diéta kalóriaszámlálgatással, megosztással - hátha akkor komolyabban veszem - és akkupunktúrával. Meg kell keresnem füli dokit az akupunktúra miatt! Ma elkezdem irni ismét a bevitt kalóriákat és hogy mennyit sportolok. Cél napi max 1200 cal az első héten, majd levinni 800 calra a másodikon. Végcél 25 kiló minusz, azaz 65kg, három hónap múlva, azaz szeptember 17-re (2010). Lehet ez túl gyors lenne? Nem értek hozzá.
Nekem ez az egész extra súly dolog, olyan érzés mintha beleszorultam voltan egy hordóba és most azt kereném, hogy hogy szoruljak ki belőle. Azt hiszem a szót, hogy fogyás vagy hízás sem értem, nem beszélve a diétáról. A diéta megvonást és büntetést jelent számomra. Valamiért amit nem követtem el. Leszoktam a dohányzásról. Ebben vajon mi a büntetendő? Amikor becsukom szememet nem látom magam kövérnek. Érzem a saját (tényleges) testemet,a mi pont olyan (talán kicsit izmosabb) mint 5 éve volt. Csak mikor a tükör elé kerülök vagy a ruha boltban kotrok veszem észre a rám szorult hordót.
Van valakinek ötlete a hordóból való kiszorulásra?
