A minap belebotlottam egy fantasztikus Művész emberbe, aki ’elveszettnek’ érzete magát. Bár soha nem mondaná magáról, hogy elveszett, mert az nem ’hangzana’ jól egy olyan ember fülének,mint amilyen én is vagyok. De hisz én is jártam már azon a ’vidéken’. Kimondtam már ugyan azokat a szavakat, éreztem a hangomban rezgő hezitálást, és az igazság az, tudom, hogy elveszettnek érzi magát. A beszélgetésünk egy órájában, azt próbálta meg kitalálni, hogy mi legyen a következő lépése, amely azt a bizonyos fizetési csekket hozza majd magával, amiből a gyerek iskoláját fizeti majd be. Egy hete volt még hátra, hogy megtalálja a választ. (csöpp nyomás!) Újra és újra ugyan azokat a kérdéseket tette fel: Mit csinálok rosszul? Lehet rossz ’cédulát’ teszek magamra? Mivel űzöm el azokat, akiket hívogatok?
Először is rámosolyogtam. Mert nincsen egyedül. Sokan vagyunk manapság ebben a helyzetben, ezen az ’elveszett’ helyen. Manapság sokkal inkább, mint bármikor azelőtt azt érezhetjük, hogy a világ elfordult tőlünk és visszatartja pénzforrásait, elérhetőségét és kreativitását.
A beszélgetésünk során lassan rájöttem, hogy nem azzal van a gond, hogy a világ nem érti őt, hanem, hogy ő nincsen tisztában azzal, hogy valójában mit is akar. Még azt sem tudta magabiztosan megfogalmazni, hogy mit gondol ki ő. Sem mint művész, sem mint apa, sem mint családfő … Semmi mást nem tett, mint megpróbálta mindezt egy dobozba betüszkölni és egy cédulát ragasztani rá, hogy az emberek számára gyorsan átláthatóvá váljon és megértésék őt (azaz fizessenek neki).
A probléma csak az ezzel a hozzáállással, hogy csak egy olyan ’dobozba’ szoríthatta volna be magát, am már létezett. És ez, egy igazán kreatív ember számára lehetelten vállalkozás.
Nem történt más, mint, hogy ez a csodálatos Művész szép lassan teljesen kirekesztetté vált, azok által a dolgok által, amelyek elterelték a figyelmét attól, hogy képességei szerint éljen, és attól is, hogy igazán megérthesse és megélhesse önmagát.
Ha kérünk, kapunk!
Lehet épp a kiadó cégtől vágyva várt fizetési csekk vonta el a figyelmét. De lehet, hogy épp egy jó ötlet, arra vonatkozóan, hogy manapság hogyan lehet boldogulni a világban terelte el a figyelmét. És még sok más hasonló dolog.
Az igazság az, hogy a lehetőségek végtelenek számunkra, de pont saját nézőpontunk akadályoz meg bennünket abban, hogy ezt lássuk.
Lehetséges, hogy ez a fantasztikusan tehetsége művész embernek mindent el kell veszítenie és egy leg-hétköznapibb munkába szorítania magát ahhoz, hogy ezt megértse?
’De az igazi tisztánlátás akkor mutatkozik meg, amikor nem-ragaszkodás szemein keresztül tekintesz mindenre …
Vagy ahogy a többség nevezi – a dolgok fenekére’
Amikor hajlandóvá válsz elengedni mindazt, amiről azt gondolod Tudod, az élet hirtelen elkezd összeállni és békésen, bőségesen áramlani. Ha ellenállsz vagy visszautasítod a tovább lépés lehetőségét, az élet mozdít téged majd tovább. Ahhoz való ragaszkodásunk, hogy ’ennek’ másképpen kéne lennie, okozza minden szenvedésünket.
Nem tőled függ, mit tanulj, de rajtad áll, hogy öröm által vagy szenvedéseken keresztül tanulsz-e.
A tanácsom ez mindannyiunk számára.
Nem vagy elveszve, csak nem vagy kapcsolatban önmagaddal.
Lépj kapcsolatba önmagaddal azáltal, hogy azt kérdezed – Mi okozná most ebben a pillanatban a legnagyobb örömet számomra? és tedd meg, amire vágysz, de úgy igazán! A pénz jönni fog.
Oszd meg mindenkivel, akit csak ismersz, hogy mit csinálsz és, hogy mit szeretnél. MINDENKIVEL. A világ kapcsolatban van mindenkivel.
Hagyd, hogy történjenek a dolgok, mintha hogy megpróbálod kitalálni, hogy m i történje – jóval könnyebb! Felejtsd el a kérdést ’hogyan?’ és mondj IGEN-t arra, ami eléd kerül.
Bocsásd meg a világnak, hogy nem ért téged. Csupán arra várnak, türelmesen, hogy végre készen állj arra, amit ajánlani tudnak neked.
Minden amire szükséged van, megkapod. Ha valamit elvesz tőled az élet, arra már nincsen szükséged. Engedd el!
Imádkozhatsz (meditálhatsz) egy kicsit többet is…
És végül, de nem utolsó sorban – Soha ne add fel! Azért vagy itt, hogy mások számára megtanítsd azt, aki vagy. …
Trina Harmon (ArtistCoach)
http://trinaharmonblog.wordpress.com/
Mindig saját céljaként tekintett az enyémre, és úgy vezetgetett és vezet ma is, hogy már biztos vagyok benne, hogy az önkifejezés felé a legmegfelelőbb úton járok. Ildikó minden, közösen kitűzött határidőre figyel, számon kér, és ha kell, őszinte nyílt visszajelzést ad az elvégzett vagy el nem végzett feladataimmal kapcsolatban. Minden lépést egy következő kell kövessen ahhoz, hogy létrejöjjön az, amit szeretnék. Ő pedig figyel, hogy hű maradhassak az álmomhoz és önmagamhoz …”
