Ugyanebben az értelemben Isten legdicsőségesebb pillanata az a pillanat, amikor rájössz, hogy nincs szükséged Istenre. Tudom, tudom… Ez mindennek az ellentéte, amire egész életedben tanítottak. Csakhogy a tanítóid haragos Istenről, féltékeny Istenről prédikáltak neked, olyan Istenről, akinek szüksége van rá, hogy szükség legyen rá. Ez azonban egyáltalán nem Isten, hanem idegbajos pótléka az isteniségnek.
Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.
Az igazi vezető nem az, akinek a legtöbb követője van, hanem aki a legtöbb vezetőt bocsátja szárnyra.
Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.
Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.
És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.
Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem elkerülhetetlen. Örülnék, ha ezt megértenéd. A boldogság elkerülhetetlen. Nem tudsz nem „megmentett” lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.
Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít. Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve. Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában. Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet.
Mert nagy kihívás a családfenntartó útja. Számos akadály tornyosul eléd, sok földhözragadt érdek. Az aszkétát mindezek egyike sem szorongatja. Megkapja a kenyerét, a vizét és a pokrócát, és máris minden óráját imádkozásnak, meditációnak, és az Istenségről való elmélkedés-nek szentelheti. Milyen könnyű is meglátni az Istent ilyen körülmények között ! Milyen egyszerű feladat ! Igen ám, de adj csak bármelyiküknek házastársat és gyermekeket ! Lásd meg az Istent a csecsemőben, akit hajnali háromkor tisztába kell tenni. Lásd meg az Istent egy számlában, amit ki kell fizetni elsejéig. Ismerd fel Isten kezét a betegségben, ami a házastársadat sújtja, az állásban, amit elvesztesz, a gyermek lázában, a szülő fájdalmában. Ez ám a szenthez méltó cselekedet !
Megértem a fáradtságodat. Tudom, hogy belefáradtál a küzdelmekbe. De bizony mondom: ha engem követsz, véget ér a küzdelem. Élj Istened közegében, és egytől egyig áldássá válnak az események !
De hogyan juthatok el az Istenem közegébe, ha elvesztettem az állásomat, fizetni kell a lakbért, fogorvoshoz kell vinni a srácokat, és az én magasztos filozofikus terem látszik a legkevésbé valószínű módnak arra, hogy mindezt megoldjam ?
Ne hagyj el Engem, amikor a legnagyobb szükséged van Rám. A megpróbáltatásod óráját éled. Most nyílik legnagyobb esélyed, hogy eljuss Hozzám. Az esély, hogy igazolj mindent, amit leírtál. Amikor azt mondom, hogy „Ne hagyj el Engem”, úgy hangzik, mintha kérincsélő, idegbajos Isten lennék, amilyenről az imént beszélgettünk. Ám nem olyan vagyok. Elhagyhatsz Engem, amikor csak akarsz. Nem izgat, és nem is változtat a közöttünk lévő kapcsolaton. Ezt pusztán válaszként mondom a kérdésedre. Ha keservesen jutsz előre, annak az az oka, hogy oly gyakran elfelejted, Ki Vagy, és megfeledkezel az eszközökről, melyekkel megajándékoztalak, hogy megteremtsd az általad választott életet.
Megérett rá az idő, hogy Istened közegébe kerülj. Először is, az megbékíti az elmédet, márpedig a csöndes elméből nagyszerű ötletek sorjáznak, melyek megoldást jelentenek a legszorongatóbb gondokra is; pontosabban azokra a gondokra, melyekről azt hiszed, hogy szorongatnak.
Másodszor, Istened közegében valósulhat meg az Éned, márpedig ez lelked kizárólagos célja. Isten közegében tudod és érted, hogy minden, amit megtapasztalsz, átmeneti csupán. Bizony mondom, az ég és a Föld is megrendülhet, de te nem. Ez a rendíthetetlenség segít hozzá, hogy helyes fényben lásd a dolgokat. Igaz valójukban határozhatod meg a jelenlegi állapotokat és körülményeket: átmenetiek és időlegesek. Alkalmazhatod őket eszközökként - hiszen azok: átmeneti, időleges eszközök - a jelen tapasztalat megteremtésében.
Csak az a kérdés, mit gondolsz, ki vagy ? Mit gondolsz, ki vagy az úgynevezett álláselvesztéssel kapcsolatban ? És, némiképp talán közelebb a lényeghez, mit gondolsz, ki vagyok Én ? El tudod képzelni, hogy ez a helyzet olyan megoldhatatlanul nagy gondot okoz nekem ? Hogy túlságosan nagy csoda volna számomra kihúzni téged ebből a slamasz-tikából ? Megértem, ha túlságosan súlyosnak találnád ahhoz, hogy fe kezeld, még ha a rendelkezésedre áll is minden eszköz, amit adtam neked - de valóban azt gondolod, hogy Nekem is megoldhatatlan ?
Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II.