Veszély

Létem álmában egy aknákkal tűzdelt, végeláthatatlan mezőn futok, miközben hátulról vakok lövöldöznek rám. Minden porcikám révedt. Feszült figyelemmel próbálom elkerülni az aknákat, miközben behúzom fülem-farkam a golyók zápora elől. Nincs időm félni. Kiszolgáltatottnak érzem magam egy őrült világban, melynek a pillanatról pillanatra történő túlélés a lényege. ’… mint a szükségét végző vadállat …’ minden érzékszervemmel a közelgő veszélyt lesem. Alig lélegzek. Koncentrálok. Nincsenek tervek vagy csillagporos fantáziálások, mert az a pattanásig feszült idegek minden energiát az életben maradásnak szentelnek. Amikor nagyon elfáradok, összerogyok – hagyom, hogy lőjenek. Majd menedéket keresek, ahol sebeimet bekötözöm. Csak élni szeretnék, szeretni, lenni. De rohanok tovább, mert menekülni kell a semmi felé. Amikor aknára lépek hagyom, hogy a repeszek beépüljenek a testembe, abban a reményben, hogy egy idő után immúnissá válok a fájdalomra. És így megy ez, amíg egyszer csak fel nem ébredek. Jaj, csak felébredhetnék már!

India’s winner Dance group at Have you got Talent Show!

Egy későnyári este két ember bámul le a Gellért hegyről. Koruk és öltözködésük alapján hasonlóak, a nagy eltérés az arckifejezésükben van. Egyikük mélyeket lélegez és mosolyog, a másik arca komor, amikor az égre, majd a városra néz, magában talán Istenel…

A délután mindkettőjüket ugyanazzal a dilemmával szembesítette. Egyikük a problémával a barátaihoz fordult, akik ellátták számos jó tanáccsal és saját életükből szóló élménybeszámolóval. Jót panaszkodtak, de emberünk most úgy érzi nem mehet haza családjához, mert a baráti panaszokra az otthoniak is rátennének, nem mondhat el mindent otthon, és okosság sem jut eszébe a helyzet megoldására. A másik azért jött a hegyre fel, hogy emlékezzen… mit összeszenvedett korább… most pedig felkereste az ő hivatalos segítőjét, újmagyarul coach-át, akivel nyíltan, a jó és támogató légkörben megerősödve több életképes alternatívát is talált. A késést sem kell magyarázza, mert a család már tudja, hogy az élete egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, mióta coach támogatásával dolgozik a munkahelyi katasztrófákon. Pedig először azt gondolta, hogy ez csak a kedvesének való, nőies önismereti cucc, ahol magánéleti konfliktusokat tárgyalnak ki.

A coachok.hu bemutatkozó szakértői lemma coachok (nemzetközi coaching szemlélet és technológia www.lemma-coaching.hu), szakmailag és emberileg is megbízható, felkészült és hiteles szakemberek.

A coachOK.hu katalógus, ahol a legkülönbözőbb specializációval dolgozó coachokat bemutatkozójukkal és szakmai cikkeiken, rendezvényajánlóin keresztül ismerheti meg.

COACHOK.HU

„Sokan úgy megyünk a sírba,
hogy még nem játszottuk el a dalt,
amely bennünk zeng.”

Szenvedéllyel Élni

Az emberek egy része nagy terveket sző jövőjéről és arról, hogy kivé, vagy milyenné akar válni, célokat tűz ki, de gyakran keveset tesz azért, hogy ezek megvalósuljanak. A létrehozásig kevesen jutnak el.

Vannak, akik már sok mindent elértek életükben, mégis belül üresnek érzik magukat, napjaikat pedig tartalmatlannak. Mintha egy rejtett forrás bugyogna bennük valahol, amely nem talál kitörési utat magának.

Me-Coaching (ahogy én csinálom)

Mivel a Coaching mellett HR tanácsadóként dolgozom, így szinte kézenfekvő, hogy a klienseim karrier terveivel szíven foglakozom – egy kis csavarral persze. Az eddigi tapasztalatok alapján a karriertervezésnek egy olyan útját járjuk be klienseimmel, amely arra derít fényt, hogy hogyan lehet egy kreatív ötletből egy olyan várat építeni, amely kiállja az idők vasfogát. A kliensek gyakran azzal keresnek meg, hogy nem tudják, hogy mivel foglalkozzanak; vagy unják, amit csinálnak, és nem tudják, mihez kezdjenek; vagy már van egy kibontakozóban lévő ötlet, de nem tudják, hogy hogyan valósítsák meg az.

Mivel sokat kalandoztam a különböző szakmák és munkahelyek között, magam is, valamint sikerült egy kreatív és mindenben kielégítő karriert (karriereket) létrehoznom önmagam számára, amely magába foglalja mindazt, amiben jó vagyok és érdekel - úgy érzem mások számára is tartalmas támogatást tudok nyújtani a ’Mit akarok én tényleg csinálni?’ kérdés praktikus megválaszolásában.

Coachként abban támogatom kliensimet, hogy megtalálják saját önkifejezési eszközeiket, azért hogy tartalmasabb és kreatívabb életvitelre tehessenek szert. Mindemellett a kreativitás, mint életviteli formát közelítjük meg a coaching során.

Az egyik korábbi kliensem ezt írja - „…Egy pár alkalommal megvendégeltem Ildikót, mert számomra a főzés, a vendéglátás az a dolog, amit ha bármikor rossz kedvem van, csinálok. Ez az a tevékenység, amely által a leginkább ki tudom fejezni önmagam a világ felé.  Elsősorban közösen feltártuk a lehetőségeimet.  Játékosan ötletezgettünk, arról, hogy hogyan lehetne a főzést hivatásommá tenni.  Aztán jöttek a kifogások. Amiben Ildikó a legtöbbet segített, az a céljaim letisztulása, arra való rávezetés, hogy merre menjek tovább, melyik az az út, amely számomra már kirajzolódott, csak még nem voltam képes lépéseket tenni a megvalósítás felé. Ebben a konkrét cselekvésben segítettek legtöbbet a beszélgetéseink. Ildikónál nincs apelláta! Mindig saját céljaként tekintett az enyémre, és úgy vezetgetett és vezet ma is, hogy már biztos vagyok benne, hogy az önkifejezés felé a legmegfelelőbb úton járok. Ildikó minden, közösen kitűzött határidőre figyel, számon kér, és ha kell, őszinte nyílt visszajelzést ad az elvégzett vagy el nem végzett feladataimmal kapcsolatban. Minden lépést egy következő kell kövessen ahhoz, hogy létrejöjjön az, amit szeretnék. Ő pedig figyel, hogy hű maradhassak az álmomhoz és önmagamhoz  …”

link a honlapomra

És ismét egy bájos film! Micsoda szerencse, hogy a gyenge lelkületűekre és az inspirálódni vágyódókra is gondol Hollywood (néha). Ez a film is egy gyöngyszem - barátságról, szeretetről, támogatásról, gondoskodásról és az emberi lét mindenféle bajairól mesél. Ebben a filmben az emberek olyan emberiek!

We come to love not by finding the perfect person, but by learning to see an imperfect person perfectly. Sam Keen

Nem úgy jutunk a szerelemhez, hogy megtaláljuk a tökéletes személyt, hanem úgy, hogy megtanulunk tökéletesnek látni egy ‘tökéletlen’ személyt. Sam Keen

Artful living! Élni tudni kell!

…A bejegyzést azért írtam, mert arra jöttem rá, hogy most épp az őszinteség áll nálam az első helyen. Azt érzem, hogy ha őszinteség vesz körül, akkor lehetőségem van reagálni a helyzetekre, döntés helyzetben vagyok, de ha folyton az találgatom hogy vajon épp mi is történik, és ki miért tart vissza infót, minden energiám abba vész el, hogy védekezzek… itt tartok. Mások???

Blogban élem meg magam

Elgondolkodtam az Y-Generáción, meg az egész internet kultúrán, az emberi kapcsolatok szövevényén, és kapcsolatteremtési készségeinken és azon, hogy vajon miért blogolok én, mikor azelőtt (2005) soha nem tettem.

A végén kezdem. Azelőtt személyesen találkoztam az emberekkel. És nagyrészt olyasmiket csináltam, ami igazán érdekelt, jöttem mentem a világban, egy bőröndbe belefért az életem.

Most pedig a blogomon keresztül élem az életem. Minden, amit nem csinálok másokkal, azt a bogommal csinálom (egy-két dolgot kivéve!) E-mailen, Facebookon és a blogomon keresztül tartom a kapcsolatot a világgal, amellyel ritkán találkozom, mert mással vagyok elfoglalva – leginkább melóval. Persze ez nem úgy van, hogy azért nem élem az életet, amit blogolok, mert dolgozom, hanem azért dolgozom olyan sokat, hogy ne éljem, az életet, amit blogolok… mert, hogy az olyan nagyon MÁS! A blogok és internet világa egy álomvilág, ahol minden olyan, mint szeretném, arról írok, mint szeretném, tartom a kapcsolatot olyanokkal, akiket kedvelek.

Őszinte vagyok, mert senki szemébe nem kell néznem, miközben kimondom, hogy mitől félek és mi azt, amit nem merek megtenni. Nem kell magyarázkodnom, hogy valamit miért szeretetek, vagy sem, nincsenek felesleges kérdések, vagy szavak. Az van, ami van.

És ez még jól is hangzik, olyan vagánynak és szabadnak.

De az ár épp ilyen magas is!

Mert, hogy nincs kinek a szemébe nézni! Nincsenek igaz kapcsolatok. A másik oldalon vagy van valaki, vagy nincs, és ez tudni sem igen lehet. Persze ebben rejlik a biztonságossága. Ugyanakkor a magányossága is. Pedig annyi minden van, amit nem írni, hanem beszélni kéne! De leginkább hallgatni! Szeretnék másokat, nem olvasni, hanem hallani, nézni a szemükbe, látni az embert a szavak mögött, kapcsolódni, megélni…