Ildiko’s Frog Blog

Még a tegnapi napra visszatérve egy pár mondat erejéig – a tegnapi napot arra szántam, hogy azt néztem mi az, amit szívesen ennék. Hát semmit. De 11kor nagy nehezen ettem egy müzlit… a gyerek korom jutott eszembe, amikor úgy kellett belém erőltetni egy kanál levest… most már értem miért kellett addig ennem, amíg a madarat meg nem láttam a tányér alján. Különben semmit sem ettem volna.

Napközben minden féle eszembe jutott. Például, hogy biztosan croissant-ra vagy rétesre vágyom. De egyik sem kellett, hát nem vettem. Vettem viszont tönköly lapokat és azt ettem ebédre. Majd jött az este, amikor beindult a gépezet, és is ismét mogyorót ettem, lila hagymával, répával és humusszal. És egy nap pohár borral, hogy leöblítsem a nap fáradalmait. Nem esett jól, de tömtem a majmot rendesen.

Azt hiszem valójában nem szívesen eszek egyáltalán semmit, és legszívesebben nem is ennék semmit sem. Viszont, ha nem eszem eleinte egy ideig szédelgek és szarul érzem magam… bár tuti mindent meg lehet szokni.

Bár nem hiszek az étkezés fontosságában, mégis rengeteget gondolkodok rajta. Biztosan a súlyfelesleg miatt.

Azt szeretném, ha soha többet nem kéne az étkezéssel foglalkoznom. Ha ennék, ha akarnék, és nem ennék, ha nem akarnék, és azt ehetnék, amit akarok. Bár be kell lássam, hogy már azt sem tudom, hogy valójában mit akarok… enni. Úgy érzem valamikor rége megszűntem étkezni és pótcselekvés lett belőle. Azt sem tudom, az étekés mire szolgál. A liba-tömést látom vagy a vágyakozást. Nem is igen vagyok kapcsolatban azzal, hogy mi történik bennem mindezekkel kapcsolatban. Csak akkor veszem észre, hogy túlettem magam, amikor hányingerem kezd lenni, pedig az már eléggé a vége felé van!

Azt hiszem, abban is reménykedtem, hogy ez az étkezési forma (nyersevés) ahhoz is hozzá fog segíteni, hogy észrevegyek dolgokat, hogy azáltal, hogy figyelek, amit eszem és magam készítem az ételeket, ténylegesen szeretgetni fogom az ételek által magam. De azt hiszem eddig nem pontosan így sült el a dolog.

Néha úgy érzem magam, mint egy drogos. Ameddig dohányoztam, nem érdekelt az evés, nem is igen ettem, viszont dohányoztam. Most hogy nem dohányzom, folyton az evéssel foglalkozom, valószínű a dohányzás helyett. Jó lenne már kikötni valami kajálási mód mellett, ami tetszik, szívesen csinálom, nem sanyargatom magam, boldoggá tesz és véget vet az addictiv evészetemnek.

Találtam egy képet magamról ( kb 22 évvel ezelőtti kép), ahol vasággyal lehetek kb. 60 kiló, de inkább kevesebb, bár azt hiszem, még akkor is kövérnek éreztem magam. Ez egy el nem múló gyötrelem, úgy tűnik…

Na de vissza a böjthöz. Mától ismét a nyersevésé az úr! Hajrá! Hajrá!

****
Sikerült ma reggel valami finomat gyártottam amit nagy lelkesedéssel ettem meg… reggelire. Sőt, én találtam ki a kajót. Büszke vagyok magamra. Beindult a kreatív folyam! Lelkes vagyok. Finomakat ettem eddig. Igyekszem nem gondolni a holnapra, mert üres a frigó!
Kimentem ebédelni. Menza. Krumpli püré, rántott sajt, paradicsom-saláta.  Nem bírtam megenni. Egy pár falat után, telitettség érzetem lett, az ízek sem ízlettek, és pillanatok alatt azt éreztem, hogy megfeküdte a kaja a gyomromat. Buborékosra vágytam. Arra meg csak olyankor szoktam, ha úgy érzem, hogy nem emésztem az ételt. Mindéképpen érdekes eset. Megfigyelésnek nem is rossz. De nem ismételjük meg! Brrrrrr!

Megint egy hosszú nap. Felkészültebben kell indulni. Pedig azért a ma reggel nagy részét is készülgetéssel és kotyvasztással töltöttem… jobb szervezésre lesz szükség. Hogyan is?

Nőnap alkalmából nem nyerset ettem. Ma reggelre úgy éreztem, hogy valami mást kell ennem, hogy a végén egyek is valamit. Tegnap este már nem bírtam ugyan azt enni mint eddig. Szóval ma a ’bármire’ hagyatkoztam. Azon tűnődtem reggel, hogy mire vágyom…. De ez nem is így kezdődött hanem így…

Biztos vagy-e abban, hogy jó irányú változást tűztél ki magad elé? Gondold végig a következőket: Azok az ételek, amiket a változtatás előtt ettél már eleve beszűkített ételtérben mozogtak. Ezt szűkítetted még tovább. A változtatás nem egyenlő a további szűkítéssel…. A szervezeted és a lelked is harcol valami ellen. Mi az?

Remélem igen.  Pozitív irányú változást akartam kitűzni,m sőt, valami murisat. Bár belátom, nem pont úgy tűnik. Nem szerettem volna beszűkíteni sem a létteremet, sem az étrendemet. Változás szeretnék. Belátom, hogy igaz amit írsz, beszűkült az ételendem, de ez leginkább amiatt van, hogy nem tudom mit egyek… nem tudom ez még hogy működik… próbálkozom.
Nem tudom mi ellen harcolok – remélem kicsit a kilók ellen…

Elég felkészülten fogtál neki, egy ilyen változtatásnak? Ha úgy ítéled hogy nem, hol vannak a javításra váró pontok?
Nem, ezt bizton állíthatom. És ez igen sok kihívás elé állit. Mindenképpen több infóhoz kell jutnom kaja gyártás terén, és támogatásra van szükségem. E-mailezni fogok Gittának, aki nagyon otthon an a témában. És be kell lássam időm sem igen van a kaját gyártására… rendelni kéne, de még nincs honnan….

Idő: A változtatáshoz sok szempontból idő kell….
1 Magadra: Rendszeresség tekintetében, pl. hogy mit mikor és milyen rendszeresen fogyasztasz. Mennyi időt adsz magadnak az ételek megvásárlásakor, elkészítésekor, és az étkezésekre. Ez is a változás része. :))
2. Ciklusok törvénye…. Tavasz közeledik, ami az új élet a robbanás időszaka. Te most erősen elvonsz…. időt, ételt, energiát amit magadnak adhatnál az étkezésed kapcsán. Biztos, hogy ezt akarod?
3. Idő a változáshoz való alkalmazkodáshoz.

Igen, ezek mind valósnak tűnnek. Értem, amit írsz.

Azt tudom minderre válaszolni, hogy elgondolkodtatóak a kérdéseid, és el is gondolkodtam rajtuk. Csak próbálkozom. Igen változatni szeretnék, egy csomó mindenen, és belátom, hogy idő kell hozzá, de más dolgok is… pl a hajlandóságom, az akaratom, az, hogy csinálom a dolgokat, nem csak beszélek róluk. Inspirálónak találom magam, attól, hogy megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy alakuljanak a dolgok. Tuti rengeteg hibát elkövetek, meg nem minden nap olyan, mint szeretném, de nem magyarázkodom, hanem csinálom, amit kitűztem. Azt tűztem ki, hogy megpróbálok makrobiotikusan étkezni és a böjt hat hetét arra használom, hogy kipróbáljam és megnézzem mi történik.

És igaz, látom én is, is jöttek máshonnan is visszajelzések, hogy a böjtöm kicsit önsanyargatásnak tűnik, nem önszeretésnek. És tuti van benne igazság. De itt tartok. Ennyit tudok per pill. Nem szándékom sanyargatni magam, de belátom, hogy igen jó vagyok benne. Próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom.

Köszönöm a visszajelzéseket, amiket kaptam. Nagyon hasznosak voltak. Köszönöm, hogy gondoltok rám és támogattok.

A többi meg majd alakul …

A reggel fözicskézéssel töltöttem, mert megyek a húgomékhoz a hétvégére, akik főzött kaján élnek, én meg most azt inkább nem ennék. De már megint ugyan az. Újra és Újra ugyan azt gyártom. Ami egyszer bejött. Kicsit alakitgatok rajta, de túlzás lenne azt állítani, hogy kreatív vagyok. Pontosan ugyan úgy néz ki az a kb 4 féle kaja amit gyártani tudok.

Ez így uncsi.

Az ízek OKk, de kell legyen lehetőség arra, hogy mást is egyek, anélkül, hogy aszaló gépet és minden féle más gépet vennék.

Azon tűnődtem, hogy mikor is kezdem el ezt az egészet. Vajon van, már két hete? Február 22-én. Két hete. Azért kíváncsi lennék, hogy kilókban megjelenik-e. 

***

Érdekesen alakultak a dolgok. Szombat estig minden rendben is ment. Szombaton voltam először edzeni két hét után, mivel ismét meg voltam fázva, már harmadszor hat hét alatt és úgy gondoltam nem fog ártani, hogy egy kicsit ’lazítok’ ezen a  téren is.

Mozi után még bele beszélgettük magunkat az éjszakába. Borozgattunk, beszélgettünk, majd egy idő után kezdtem érezni, hogy szédülök, úgy hogy megettem egy kiflit. Azt hittem a bor szállt a fejembe. De másnap rájöttem, hogy valami más gáz van. Bár még most sem tudom pontosan micsoda. Tök szarul éreztem magam egész nap. Csak aludni vágytam.

Reggelire rántottát kívántam enni rozskenyérrel. Nagyon jól estek a régi ízek, viszont a nap többi részében nem igen tudtam enni. Este meg eszegettem a maradék iráni narancs levest és a korábbna készített répás, céklás cuccot és az új szerzeményemet, ami az édes golyók alapján készült kókusz tejjel spékelve. Finom volt.

Találni szeretnék valami új kaját, mert ezeket nagyon unom. Biztos kell legyen ennek a makro-biotikus étkezésnek valami leírása, pl, hogy hogyan lehet szénhidrátot enni. Na, majd utána nézek. A másik kérdésem meg az lenne, hogy egy ’rohanó’ életmódú ember, hogyan tud egészségesen étkezni, főleg nyersből … írni kéne Gittának.

Herótom van a földimogyorótól.

Azt hiszem, fel kell találnom a dolgozónők nyersétkezésének trükkjeit.

Szinte ugyan azt eszem napok óta, és ha éppen már nem bírom megenni, akkor megspékelem a ’régi’ kajákkal, mert mást nem ismerek.

Tegnap, mint írtam, a reggeli ’leveske’ és szűáritótt gyümölcs golyók után, napközben egész nap nyers és szárított gyümölcsön éltem, földimogyoróval spékelve. Este, persze, mire haza mentem, vágytam valami ’tartalmasabb’-ra, így, salátát ettem földimogyoróval. Ettem volna, mert a földimogyoróra már rá se igen bírtam nézni… na de akkor mi legyen a saláta mellé? Találtam: humuszt, majonézt, és még egy szelet cipőtalp keménységűre száradt rizslapot. Ezek lettek. És egy pohár bor. Bor rosszabb volt mint a kaja… bár a saláta egész jó ízűre sikeredett – a nyers saláta variációk tengerében! – mert szezámolajat tettem bele és annak kellemesen erős zamata egészen megváltoztatta a saláta ’semmilyen’ ízét.

Segítség! Süllyedek!

Délután felkészültebben indultam útnak, de mivel elég rendesen ettem délelőtt mire haza értem este, nem farkasokkal kellett hadakoznom. De még így is be kell látnom, hogy az esték a gyenge pontjaim. Egy kicsit úgy tűnik mintha akkor engednék ki, az egész nap feszültségét akkor akarnám lerázni vagy inkább leenni egy-szuszra. Lehet csak nyers kaját ettem – nem is igaz, megettem a maradék humuszt is – és nem nagy mennyiséget, ahogyan ettem azt egy gyorsevő-világbajnok is megirigyelhette volna.

Ez van.

Service is the highest form of consciousness on the planet. I have never told anyone that it is the easiest. In fact, it is the hardest.

The willingness to serve is not sitting home and saying, “Call me.” The willingness to serve is going up to the place, knocking on the door, and saying, “Is there something here I can do to assist you?” That is the willingness to serve.

It is not just clear intention. It is intention made clear by going and presenting yourself where the service is needed.

A szolgálat a tudat legmagasabb foka, ezen a planétán. Soha nem mondtam senkinek, hogy ez könnyű. Valójában a legnehezebb.

Ez nem csupán tiszta szándék. Ez egy olyan szándék, amely megjeleneik azáltal, hogy elvisz és megjelentet ott, ahol szükség van szolgálatra.

A tegnapi nap ismét tanultam valamit. Nem enni és utána bezabálna, még ha az a zabálás csupán répából, zellerből, földimogyoróból és humuszból áll – egy egész éjszakát tehet álmatlanná.

Szörnyű volt.

Valamiért a reggeli zöldség pizza és a hozzá gyártott isteni feltét után, egész délután csak pár szem mandulát ettem.

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy sokszor kicsit egyek, mert akkor nincs olyan erős üresség érzetem.

Pedig még mangó-naracs leves is csináltam, hogy legyen mit szürcsölgetni. De elfelejtettem magammal vinni.

Így minden estére maradt.

Fél nyolc fele ültem le enni. Tagadhatatlanul jól esett valamin nyámnyogni. Azt hiszem az sem volt túl jó ötlet, hogy a magamba habzsolt kajára bort ittam. Mivel nemigen eszem már ’felszívó’ ételeket, a bor egyenesen a fejembe szállt, és a gyomorfájáson túl, még másnapos is vagyok. Két deci bortól! BRRR!

A bennem emésztődő, és a gyomromat kicsit sokként ért ’nagy’ mennyiségű kaja amit egyszerre toltam be a fejembe, egész éjjel ébren tartott. Így félálomban folyton álmodtam valami ’izgalmasat’, amitől nem tudtam aludni.

Most legalább van miért böfögni.

Ma úgy döntöttem böjtölök!
***

Eddig egész jól ment. Megittam a kreatívan feljavított mangó levesemet nagy részét. Eszegettem egy kevés mogyorót, szárított gyümölcsöt és friss gyümölcsöt. Nem mondtatnám, hogy tele vagyok … ez nem megy túl jól… napközben szinte semmit sem eszem, mert ezeket a kajákat (a levesen kívül) nem igen tudom magammal vinni, így gyümölcsön és zöldségen élek, majd este belapátolok több kiló salátát és mogyorót.

Horror!
Mások ezt, hogy csinálják…
Lehet az aszalógép lesz a megoldás.

Mindenre, amit tudnod kell az életben, arra megtanít Noé Bárkája.

1. Ne késd le a hajót.
2. Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk!
3. Tervezz előre. Akkor nem esett az eső, amikor Noé megépítette a Bárkáját.
4. Tartsd jó kondiban magad. Mikor 60 éves leszel, lehet, valaki felkér egy nagy dologra
5. Ne törődj a kritikákkal. Csak csináld meg a munkát, amit meg kell csinálni.
6. A jövődet építsd magasra.
7. A biztonságod érdekében mindig párban utazz.
8. A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban van.
9. Ha stresszes vagy, lebegj kicsit.
10. Emlékezz: a Bárkát amatőr, a Titanicot profik építették.
11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

Isteni mangó levest gyártottam. Ma reggel mindféléket gyártottam. Mint már írtam mangó levest, a salátás magos pasztát, most másképpen csináltam, de így is finom. Este kipróbálom a pizza képződménnyel. Hátha úgy már ehető lesz.

Ez a mangós cucc ISTENI! Ilyet máskor is fogok csinálni, lehet már gyümölcsből is. Kókusz létől lesz leveses, de én még meleg vizet is tettem hozzá, de legközelebb még fogok, mert akár lehetne még levesesebb is. Nagyon laktató.

Ezt ettem reggelire és ebédre.

Estére megborult a szekér rendesen, mivel farkasok üvöltöztek a gyomromban. Nem hiszem hogy éhes voltam, inkább kívánós. A reggeli isteni leves költemény utána délután és az estét zabszelet majszolással töltöttem, mert még nem találtam ki hogy ezeket az kissé laza állagú kajákat hogyan lehetne szállítani. Egész nap ugyanis úton voltam.

Majd háromórányi táncolás után, nem bírt érdekelni, hogy éjjel fél tízen egy volt, benyomtam egy vájling salátát, majonézes mustáros lönyivel a tetején és mindezeken felül a maradék majonézt rányomtam két szelet rettenetesen száraz rizslapra. A saláta még csak elment, de a rizslap …horror volt, brrrrrrrrr!!!

Azt hiszem, valami megoldást kell találnom ezekre a mozgalmas napokra is… de mit?

A megbeszélésünk elárulja, hogy te még a lélek munkájánál tartasz. Még csak igyekszel megvalósítani azt, Aki Valójában Vagy. Az élet (Én) bőségesen nyújt majd neked lehetőségeket, hogy emlékezz rá, és megteremtsed (ne feledd, az élet nem a felfedezés folyamata, hanem a teremtés folyamata).

Megteremtheted Aki Vagy újra és újra. És valóban ezt teszed - mindennap. Ahogy a dolgok most állnak, még nem jutsz mindig ugyanarra a válaszra. Az azonosan ismétlődő külső tapasztalat az egyik nap megadja a lehetőséget, hogy a türelmet, a szeretetet és a kedvességet válaszd. A másik nap dönthetsz úgy, hogy haragos, mogorva és szomorú légy.

A Mester mindig ugyanarra a válaszra lyukad ki, és az mindig a legfennköltebb választás lesz.

E tekintetben a Mester minden pillanatban kiszámítható. És fordítva, a tanítvány teljes mértékben kiszámíthatatlan. Mindenkiről megmondható, hol tart a tökéletes tudáshoz vezető úton, ha megfigyeljük, mennyire megjósolhatóan hozza az eseményekre válaszul adott legfennköltebb döntéseit.

Ez természetesen felveti a kérdést, hogy milyen a legfennköltebb választás.

Ezen a kérdésen az idők kezdete óta rengeteget rágódtak a filozófusok és a teológusok. Ha téged is foglalkoztat, akkor valóban a tökéletes tudáshoz vezető úton jársz, mert a legtöbb embert egészen más jellegű kérdések izgatják. A legkevésbé sem az, hogy milyen a legfennköltebb választás, hanem, hogy melyik a legjövedelmezőbb. Vagy hogy melyiken veszíthetne a legkevesebbet.

Amikor az életet olyan álláspontból élik, hogy mennyi a haszon, és mekkora a kár, akkor annak éppen az egyetlen hasznát veszítik el. Elvész az alkalom. Elszalasztják az esélyt. Az ilyen élet félelemtől vezérelt élet, és szükségképpen hazudik rólad.

Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel I.

Susan Boyle and Elaine Page

it must have benn nerve-racking, man!